„… s mint fán sem nő egyforma két levél,
a nagy időn sem lesz hozzá hasonló.”
(Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd)

Komjáti Sándorné emlékére

Egy nagyszerű tanárnővel gazdagodott a mennyei tantestület. 88 éves korában távozott közülünk Komjáti Sándorné Keresztes Éva, aki évtizedekig volt a Horváth Mihály Gimnázium magyar-német szakos tanára. Szelleme, intellektuális humora, szolid, mindenkor kifogástalan megjelenése és viselkedése, korrektsége szeretetet, tiszteletet ébresztett és sugárzott. Tanított és nevelt. Nem csupán az órákon és nem csupán szavakkal, hanem egész életével. A diákok tudásának gyarapításán felül az is célja volt, hogy gondolkodásra ösztönözze őket és megszerettesse a nyelvet, az irodalmat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy volt olyan korábbi tanítványa, aki később kollégaként ragaszkodott ahhoz, hogy Éva néni tanítsa a magyart az ő osztályában.

Az iskola minden programján szívesen részt vett, nem hiányozhatott egyetlen tantestületi vacsoráról kirándulásról sem. Sok kollégájával volt az iskolán kívül is baráti kapcsolata, akikkel rendszeresen jártak össze, kirándultak, utaztak. Nagyon szerettek vele beszélgetni, mert művelt, tájékozott, figyelmes és nyitott volt. A humor, vidámság is fontos jellemzője volt ezeknek a beszélgetéseknek. Gyermekszeretetére és segítőkészségére szép példa, hogy amikor egy kollégája nem tudta kire hagyni a hirtelen megbetegedett kislányát, s ezért behozta a gimnázium tanárijába, hiszen hozzá szakfelügyelő jött órát látogatni, akkor Éva néni megnyugtatta, ő lyukasórájában szívesen marad a kislánnyal. Mire az apuka visszaért, már egy vidám, szinte meggyógyult csöppséget talált Éva néni mellett.

Ahogyan Kosztolányi írta: „Futott, telefonált, szőtte álmát, mint színes fonált”. Minden szépre és jóra volt energiája. Súlyos, hosszú betegsége ellenére is aktív maradt. Halála előtti hetekben még színházba ment, „unokázott” és „dédunokázott”. A családját mindenek fölött szerette, s ők is a „tűzhely” őrzőjeként tekintettek rá.

Hiányozni fog szűkebb családjából is, a Horváth Mihály Gimnázium évszázados és az emberiség hatalmas családjából is. „Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.”

A Horváth Mihály Gimnázium nevében
Ráfi Dénes