Olykor rákényszerülünk – bármilyen átkozottul nehéz – tétován, akadozva, kínlódva azon rágódni, olyan dolgon járatni az eszünket, amiről valójában nincsen szavunk, amit nem is akarunk elhinni.

Perjés Gáborné Dózsa Erzsébet kolléganőnk végleg itt hagyott bennünket.
1980 óta volt a Horváth Mihály Gimnázium magyar-rajz-színházelmélet szakos tanára. A drámatagozat egyik megalapozója, hagyományainak, pedagógiai programjának kialakítója. A megye egyetlen rajztanára volt, aki Képzőművészeti Főiskolát is végzett. Harmadik diplomáját színházelmélet szakon szerezte. Olyan sokoldalú, kivételesen művelt tanár volt, aki sok-sok pedagógust, képzőművészt, színházi szakembert, sőt mérnököt is segített elindítani a pályán, éles szemmel felismerve és értő kézzel fejlesztve tehetségüket, amivel kezdetben talán maguk se voltak tisztában. Az elismerést sose adta ingyen, meg kellett érte küzdeni. De akit megszeretett, annak figyelemmel kísérte további sorsát is. Senki nem tudja felsorolni, hány diákban hagyott kitörölhetetlen nyomot egy-egy jól eltalált mondattal, amely mély emberismeretéből fakadt. Emberi tartása, méltósága, mély humánuma példaértékűen mutatja, mennyire fontos egy tanár személyisége, humora, véleményformáló képessége.

Perjésné tanárnő nincs többé. … vagy örökké él. Bennünk, akik ismertük és szerettük, biztosan.

Bedő Katalin

Perjés Gáborné Dózsa Erzsébet megemlékezés